A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el. A városba érkező első benyomása egy hegyek félkaréjával ölelt (fenn)sík-vidéki város képe, amely aztán a központ felé közeledve markánsan megváltozik. A Séd folyó meanderszerű kanyargásával a fennsíkot feldarabolja, s a városon belül nem ritkán 30–40 méteres szintkülönbségeket alakított ki. Az ilyen módon eldarabolódó területek városrészeket alkotnak, melyeket a Séd és mellékvízfolyásainak mélyvonulatai választanak el. A szintkülönbségek különösen szembetűnőek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának is köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba.Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjánakcímét.A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette. A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdátA 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2500-ról 14 000 főre emelkedett. A város iparosodását a Sédre települt malmok és bőrfeldolgozó manufaktúrák jelentették. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége.A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt, ide telepítették a híres „Jutasi altisztképző”-t, katonai repülőteret. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. 1938-ig megépült a Szent István Völgyhíd (helyi néven: viadukt). A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, elsősorban a közlekedési csomópont-jellege miatt. Még a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott.A háború után mélyreható változás következett be a város társadalmi szerepében, a társadalmi munkamegosztásban való részvállalásában is. A korábban meghatározóan ellátó-, hivatalnok-, és iskolaváros jellege nagymértékben módosult. Iparosodásával az ipari foglalkozásúak száma és aránya növekedett, ugyanakkor a régi iskolaváros és igazgatási szerepkörök felerősödtek. Egyetemváros lett, s a Bakony és Balaton-felvidék szervező-ellátó településévé vált. Az iparosítás, a kutatóintézetek és egyetem létesítésével párhuzamosan, az 1950-es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt.Ez a fejlődési folyamat a rendszerváltozás után megtört, a népességnövekedés megtorpant, majd csökkenésbe állt. A városfeljesztési célok és programok is megváltoztak. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá.Veszprém a balatoni térséggel együtt pályázott az Európa kulturális fővárosa 2023 címre, melyet meg is nyert, így Pécs után 13 évvel ismét magyarországi város lesz EKF.